Korcsoport 1 4-től 6 éves korig

Test

„A nemek jellemzői“ – a nemek biológiai felosztása

Az orvostudomány és a társadalom az alábbi kritériumok szerint minősíti az emberi testet – ezek szerint, az úgynevezett nemi jellemzők szerint osztjuk be az embereket férfi és nő kategóriába.

A születés előtti nemi fejlődés

A nemi fejlődés a terhesség első öt hetében minden gyermek esetében azonos módon zajlik. Csak ezután fognak a hímnemű és nőnemű embriók különböző módon fejlődni. A lányoknál a lábak közötti boltozat lassacskán tovább fejlődik, és a külső nemi szervekké alakul át: ezek a csikló, a kis és nagy szeméremajkak. A nemi fejlődés az ivarmirigyek kialakulásával lesz majd csak teljessé – petefészkek vagy herék kell, hogy kialakuljanak. Az ötödik héttől kezdve a nőnemű embrió testében olyan szövetek indulnak fejlődésnek, amelyekből a méh, a petevezetékek, és a hüvely felső szakasza fog majd kifejlődni. A hímnemű embrióknál ez hasonlóképpen zajlik: itt a mellékherék, az ondóvezetékek és az ondóhólyag alakul ki, és a fölösleges szövetek visszafejlődnek.

„Milyen nemű lesz?”

Sok szülő számára már a terhesség folyamán fontos, hogy tudják, „mijük lesz“, milyen nemű lesz a baba – fiú vagy lány. 1000 gyerek közül kb. egy vagy két esetben viszont a genitáliák (külső nemi szervek) alapján születés után sem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a férfi vagy a női nemhez tartoznak-e. Ezt nevezik interszexualitásnak, vagy a nemi fejlődés variánsainak.

Következésképpen a valóság sokkal több variánst tud felmutatni a nemi jellemzőket illetően, mint a fenti táblázat.

Kisgyerekek és a testük

Kevesen vannak annak tudatában, hogy már kisbaba korukban „szexuális felvilágosítást“ végeznek – esetleg amikor megnevezik, vagy nem nevezik meg a testrészeiket. Ekkor fektetjük le a pozitív testképnek, valamint a saját későbbi szexualitásunk érzékeny, pozitív megközelítésének alapjait.

A legtöbb gyerek számára, akik hímvesszővel rendelkeznek, teljesen magától értetődik, hogy megmarkolják, huzigálják vagy dörzsölgetik. A szeméremtesttel rendelkező gyerekek pedig gyakran dörzsölik hozzá magukat a fotel széléhez, vagy a plüssállatokhoz. Ez az adott életkornak teljesen megfelel. A gyerekek az elalvási rituálé részeként, ill. az elalváshoz való segítségként is szokták alkalmazni ezeket a módszereket önmaguk izgatására. Ebben az életkorban sok gyerek szereti izgatni magát, mert „olyan jó érzés“. Ha a szeméremérzet még nem jelent meg náluk, akkor ezt akár nyilvánosan is gyakorolják – esetleg reggel az óvodában vagy családi ünnepeken.

Felmerülnek az első kérdések

A továbbiakban összeállítottunk Önöknek néhány példát a gyerekek tipikus kérdéseiből, és az ezekre adható, lehetséges válaszokból. A zöld színnel jelölt válaszokat fel tudják használni a gyermekeikkel való beszélgetések során. A fekete színnel jelölt válaszok a felnőtt olvasók számára szolgálnak magyarázattal.

„Mi a különbség a fiúk és a lányok között?“

„A legtöbb lánynak szeméremteste van, a legtöbb fiúnak pedig hímvesszője és heréi.“

Ezzel alátámasztják azt a tényt, hogy a nemi szervek különbözőképpen néznek ki, és ebben benne foglaltatnak az interszexuális gyerekek is. A gyerekek már kisgyermekkorban felismerik a nemek közti különbségeket, Ezt roppant izgalmasnak találják, és folyton „ellenőrizni“ akarják, pl. amikor együtt mennek a mosdóba. A becenevek, vagy család által kitalált szavak a nemi szerveket illetően rendben vannak, viszont a gyerekeknek ismerniük kellene a helyes fogalmakat is. Ebben az életkorban ez azokra a fogalmakra értendő, amelyek a külső, tehát a látható nemi szerveket jelölik.

"Hol jönnek ki a kisbabák?"

„Ha a kisbaba már elég nagy, kb. 9 hónap elteltével a hüvelyen keresztül bújik ki a pocakból.“

Arra a kérdésre, hogy ez fájdalmas-e, válaszolhatnak így:

„Ez az anyuka és a kisbaba számára is roppant megerőltető. De amikor aztán megszületik, annyira örül az ember, hogy ez már nem lényeges.“

Ha az Önök gyermeke császármetszéssel született, akkor ezt is el tudják magyarázni neki gyerekek számára érthető szavakkal, esetleg így:

„Mivel te nem fejjel lefelé voltál a pocakban, érzéstelenítést kaptam, aztán felnyitották a hasamat, és kiemeltek téged onnan. Aztán a pocakot újra összevarrták.“

„Hogyan kerülnek a kisbabák a pocakba?“

„A legtöbb kisbaba úgy fogan meg, hogy amikor egy férfi és egy nő nagyon szeretik egymást, csókolóznak és összebújnak, előfordul, hogy meztelenül. Úgy lehet a legszorosabban összebújni, ha a hímvessző behatol a hüvelybe. Ha ők ketten továbbra is egymáshoz bújnak, a hímvesszőből rengeteg hímivarsejt áramlik ki, és ha ezek összetalálkoznak a petesejttel, akkor foganhat meg a kisbaba. A nő pocakjában egyre nagyobb és nagyobb lesz, és körülbelül kilenc hónap után a világra jön.“

MINDEN EGYES kérdést meg kell válaszolni, amit a gyerekek feltesznek. Nem muszáj azonnal válaszolni rá, szabhatnak maguknak időkorlátot, hogy átgondolják, vagy utánaolvassanak. Azután viszont a gyerekhez kell fordulni, és a kérdést maguktól megválaszolni.

Identitás

Minden gyereknek megvan a nemi azonossága

A gyerekek nagyon hamar rájönnek, hogy a nemük és a vele kapcsolatos elvárások központi szerepet játszanak az életükben. A gyerekek már a 4. életévüktől kezdve besorolják magukat a nemük szerint. Tudatosan észlelik a különbségeket a fiúkkal és a lányokkal való bánásmód között. Ez hatással van az önazonosságuk fejlődésére, a gyermek magatartására, és önmagukat „igazi“ fiúként vagy lányként való felfogásra illetve besorolásra. A fejlődéslélektan ezzel kapcsolatban a nemi identitás vagy nemi azonosság fogalmakat használja.

Már az iskoláskor előtti gyerekeknek feltűnik, hogy különbségek vannak fiúk és lányok között a viselkedésüket és külső jellemzőiket tekintve egyaránt. A szülői megerősítések és viselkedési módok befolyással vannak a nemükre vonatkozó azonosulás fejlődésére, és elvezetik a gyerekeket ahhoz a kérdéshez, hogy mitől lesz valaki „igazi“ fiú vagy lány; mivel illik játszania, mit illik felvennie, hogyan illik viselkednie. A lányok például észreveszik, hogy többnyire a szorgalmukért dicsérik őket, és a kinézetükről beszélnek. Hasonlóképpen befolyásolja a fiúkat az, hogy ha vadabb megnyilvánulásokra biztatják őket, vagy azt jelzik feléjük, hogy a sírás nem férfidolog.

Kb. négyéves korban ezt a megfigyelő fázist egy olyan időszak követi, amelyben a gyerekek elkezdenek a saját nemükkel azonosulni. Játék közben előnyben részesítik pl. az azonos neműek társaságát.

Az „igazi“ fiúról vagy lányról való elképzelés aztán változni fog az életük folyamán a saját testi fejlődésükkel, valamint azzal összefüggésben, hogy a nemi sokszínűséggel kapcsolatban milyen információkat közvetít nekik a társadalmi környezetük.

Nemi identitás: A gyermekem transznemű*

A nemi identitás, vagyis az ember saját nemi hovatartozás érzése szoros összefüggésben áll az öntudatossággal. Az agyban fejlődik ki, és nem tudatos döntés eredménye. Stephanie Brill és Rachel Pepper így vélekednek erről egy, szülők számára írt útmutatóban: „Az emberek nem maguk választják meg, hogy fiúnak, lánynak, mindkettőnek, vagy közülük egyiknek sem érzik magukat. Egyszerűen csak azok, akik.“

Néhány gyerek esetében a nemi azonosság nem egyezik meg a fizikai nemükkel, vagyis a testi, anatómiai alkatukkal. Ezeket transznemű* gyerekeknek hívjuk.

A nemi identitás a beszédkészséggel azonos időben fejlődik ki. Ezért lehetséges az, hogy a gyermekük ennek megfelelően közli ezt Önökkel. Ilyen mondatok fordulhatnak elő, mint: „Anya, én egyáltalán nem vagyok fiú, amúgy is nemsokára leesik a hímvesszőm“, vagy „A Jézuskától egy hímvesszőt szeretnék kérni“. Az ilyen kifejezések a megfogalmazásuk és a gyakoriságuk tekintetében is nagyon különbözőek lehetnek, de a lényeg, hogy meghallgatásra találjanak.

A svájci transgender-hálózat azt javasolja a szülőknek, hogy szánjanak erre sok időt, hallgassák meg a gyereküket, és továbbra is ajándékozzák meg szülői szeretetükkel, ha azt feltételezik, hogy a gyermek transznemű*. A transz* gyerekek szülei, akik Németországban a Tranike bejegyzett egyesületben összefogtak, világosan megfogalmazták: „Számunkra gyermekeink azon szükségletei állnak előtérben, amelyeket itt és most juttatnak kifejezésre. Ide tartozik mindenek előtt az általuk megjelölt nemi hovatartozás, az általuk választott nemi kifejezés elfogadása, és ha ezt a fiatalkorú személy kívánja, a testi megjelenés és nemi felfogás ehhez történő igazítása.“

A gyerekek megtanulják, mi az a társadalmi nem

Különböző kutatások egyértelművé tették, hogy mi, emberek, másképpen bánunk a lányokkal és a fiúkkal, és nem ritkán sztereotípiák szerint soroljuk be őket. Ez nem mindig jelent negatív hozzáállást, viszont gyerekekkel való bánásmódot illetően már az iskolás kor előtt körbe kell kérdezni. Mint ahogyan azt a madisoni pszichológiaprofesszor, Kristin Shutts újabb kísérlete is mutatja, ezt a korcsoportot már a nemek észlelése előtt befolyásolja ez. Hároméves lányok és fiúk néztek egy monitoron egymás után felvételeket egy kislányról és egy kisfiúról, akiknél egy, a gyerekek számára ismeretlen tárgy volt. A kisfiú azt mondta: „Ben vagyok. Szeretem a spudelt. A spudel a kedvenc ételem.“, kislány pedig azt, hogy „Betsy vagyok. Szeretem a blicketset. A blickets a kedvenc ételem.“ Aztán megkérdezték a gyerekeket, akik megnézték, hogy mit szeretnének enni. A fiúk 65%-a a spudel mellett döntött, a lányok 85%-a pedig a blickets mellett. Nem ismerték ezeket az ételeket, és nyilvánvaló módon csupán a gyerekek neme szerint orientálódtak, amikor meghozták a saját döntésüket.

Hogy is van ez tulajdonképpen a lányokkal és a fiúkkal? Ez a kis különbség velük született, vagy beléjük nevelték? A kutatás e tekintetben nem ad egyértelmű választ, de kiindulhatunk abból, hogy azt félig a genetika, félig a társadalmi befolyás határozza meg. Még mindig létezik az a tendencia, hogy a fiúkat másképp nevelik, mint a lányokat. A fiúkat kezdettől keményebbnek és erősebbnek tartják, nyugodtan horzsolják le a térdüket, de ne panaszkodjanak miatta. A lányokat kommunikációképesebbnek tartják, ezért velük hamarabb és többet beszélnek. Azaz, a gyerekeket már az iskoláskor előtt is – gyakran nem tudatosan és teljesen magától értetődő módon – a nemi hovatartozásuknak megfelelően osztályozzák és kezelik. Jobb volna a gyerekeket a preferenciáik, a tehetségük, a képességeik vagy az egyéni adottságaik szerint kezelni. Bár Önök szülői részről tudatosan megpróbálnak sokféle alternatívát kínálni a lányoknak és a fiúknak is, valószínűleg megtapasztalják azt, hogy a lányuk vagy fiuk a nemi sztereotípiáknak megfelelően fog viselkedni. Ez három és négy éves kor között a nemiség megtapasztalásával, valamint az azzal kapcsolatos önfelfedezési folyamattal függ össze. Kétségtelenül, minél idősebbek a gyerekek, annál érzékenyebben reagálnak a ruhák vagy játékok kiválasztásánál az ajánlásokra, és mondanak le az olyan tárgyakról vagy színekről, amelyek látszólag a másik nemhez „tartoznak“.

Érzelmek

A gyerekek a szexuális felvilágosítás segítségével a kezdetektől fogva megtanulják, hogy milyen fontos a testkontaktus, az intimitás és a közelség, és hogy milyen jó érzés kötődik hozzá. A gyerekek megtanulnak különbséget tenni kellemes és kellemetlen érzések és érzelmek, valamint a bizalom és az idegenekkel való viselkedés között. Ez a képességük az életkor előrehaladtával tovább fejlődik. Önök, mint szülők, az által, ahogyan reagálnak, beszélnek és a figyelmüket bizonyos dolgokra irányítják, tudatosan és tudattalanul is üzeneteket közvetítenek feléjük az érzésekre és érzelmekre vonatkozóan. Ezzel pedig tudatosan vagy tudattalanul, de szexuális felvilágosítást is adnak nekik.

A gyerekek érzelmeit mindig tiszteletben kell tartani. Akkor is, ha úgy gondolják, hogy ez nem helyénvaló. A gyerekek pontosan tudják, mikor boldogok, kivel szeretnének játszani, vagy hogy ki az új barátjuk vagy barátnőjük.

A kötődés fontos szerepet játszik

Sok gyerek négy és hat év közötti életkorban fedezi fel az ellentétes nemű szülő, vagy egy ellentétes nemű, ismerős személy iránti szeretetüket is. De ez már három éves korban elkezdődhet. Nem ritkán hallanak a szülők olyan mondatokat, mint: „Ha felnövök, feleségül veszlek!“ Ezzel azt fejezi ki a gyermek, hogy milyen fontos számára a szülő, és kimutatja az iránta érzett szeretetét. Ez az érzés odáig is fajulhat, hogy a gyerekeknél féltékenység alakul ki, és a szülőt ki akarják sajátítani maguknak. Más gyerekekkel való érintkezéskor ez olyan kijelentésekben nyilvánulhat meg, mint: „Menj innen, ez az én anyukám!“ Ezek az intenzív érzelmek annyira erősek is lehetnek, hogy a gyermek folyamatosan Önnel szeretne lenni, és például éjjelente Önnel akar aludni az ágyban. A gyerekek ilyenfajta viselkedése a szülőkkel szemben kellemetlen lehet, viszont fontos tudnunk, hogy a gyermek nem szándékosan viselkedik így.

Ez a viselkedés komoly gyermeki érzelmeket tesz nyilvánvalóvá, amelyek a kötődés és a hovatartozás kifejezései. Szeretetteljes és megértő módon egyértelműsítsék a gyermek számára, hogy a kapcsolat közte és Önök között az Önök egyéb kapcsolatai (barátok, gyerekek a baráti körből, párkapcsolat) mellett is érintetlen marad. Az is előfordulhat, hogy a gyermek a szülő helyett egy másik, olyan személy iránt mutat ilyen vonzódást, akire rábízzák, és őt árasztja el a szeretete bizonyítékaival. Mindig érzékenyen figyeljen arra, hogy ne legyenek félreértések. A gyerekek számára éppen ebben az életkorban különösen fontos a közelség érzése. Emellett ez is fontos, hogy a gyerekek megtanulják, hogy megszabhatják a saját határaikat, és hogy joguk van nemet mondani. A gyerekeket képessé kell tenni arra hogy kifejlesszék a saját autonómiájukat, és bátorítani kell őket erre. Például szeretettel biztathatják arra a gyermeküket, hogy aludjon a saját ágyában, vagy töltsön el bizonyos időt egy olyan emberrel, akire rábízzák.

A gyerekek megtapasztalják a határaikat, és kifejlődik a szeméremérzetük

Ebben az életkorban egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a velük egykorú gyerekekkel való kapcsolatok. Sok gyereknek lesznek új ismeretségeik az óvodában, a játszótéren vagy a szomszédságban. Ezekben a gyerekcsoportokban tanulják meg fokozatosan azt, hogy hogyan viselkedjenek, és hogy a társas érintkezésnek milyen szabályait kell betartaniuk. A legtöbb gyerek számára nagy öröm a többiekkel együtt játszani, és a szerepjátékoknak különös jelentősége van. Segíteni tudnak az élmények feldolgozásában, és a félelem leépítésében.

Hogy a kíváncsiságukat csillapítsák, a gyerekek elkezdik felfedezni a saját, vagy a többi gyerek testét. Ezeknél a játékoknál a szabályok minden résztvevő számára világosak kell hogy legyenek. Így találkoznak a gyerekek a „határok“ témával. A gyerekek megtanulják ugyanúgy a többi gyerek határait elfogadni, mint a sajátjaikat kijelölni.

A szeméremérzet minden gyermeknél máskor, de olyan három-négy éves korban kezd kialakulni. Az általános iskolás korban fejlődik aztán tovább, néha csak a serdülőkor előtt. Mint más tanulási fázisokban is, a gyerek felfedezi magát mint önálló, független lényt. Ez a lépés nagyon fontos a tanulás során. A szeméremnek védelmező szerepe van. Ezzel védik az emberek az intimszférájukat és a testük privát jellegét. Figyeljenek arra, hogy az intimszféra magánügy, de nem tabu. A gyermeküknek ismernie kell, és meg kell tudnia nevezni a teljes testét. A gyerekeknek azt is tudniuk kell, hogy a saját testüket bárhol megérinthetik. Ha nyitottan állnak ehhez, a gyerek azt is tudni fogja: „Otthon feltehetek kérdéseket – minden témában“.

A többi gyerekkel vagy referenciaszeméllyel folytatott interakciók során a gyerekek megismerik ezeket a határokat. Ez úgy is észrevehető, ha a gyerek „mocskosnak“ minősülő szavakat hoz haza. A gyerekek észreveszik azt, hogy ha bizonyos szavakat kimondanak, akkor a felnőttekben ez egyfajta reakciót vált ki. A gyerekek gyakran azt sem tudják, hogy milyen jelentés húzódik meg ezek mögött a szavak mögött. A gyerek arra a reakcióra fókuszál, amit kivált vele. Ezt viccesnek, és mindenek előtt izgalmasnak találja. Hiszen a kérdés, ami hozzá köthető, az, hogy „Hogyan fognak vajon anyu és apu reagálni erre? Mérgesek lesznek?“ Hogy a határokat tesztelje, ezeket a szavakat ismételgeti, ráadásul olyan helyzetekben, amikor a szülőknek ez kellemetlen lehet, például a játszótéren.

A gyerekek kíváncsiak

A szaporodás iránti kíváncsiság a gyerekekben egyre növekszik. Ez különösképpen akkor válhat erőssé, amikor például testvért vár, vagy amikor egy olyan személy pocakjában növekedik egy kisbaba, akire a gyereket rábízták. Ilyenkor előfordulhat, hogy elárasztja Önöket a kérdéseivel. A gyerek nem tesz különbséget a kérdések között, legyen szó a test, a szaporodás témájáról, vagy egészen más érdeklődési területről. Ezért fordulhat elő, hogy a kérdéseket lehetőleg egészen kellemetlen helyzetekben teszi fel, például a bevásárlás során a pénztárnál. Ilyenkor fontos, hogy a gyerek számára érthetővé tegyék, hogy ez rendben van, hogy minden kérdést fel szabad tennie, úgy, hogy közben érezze, hogy szeretettel törődnek vele és elismerik őt. Nyugodjanak meg, a választ nem kell azonnal megadni. Térjenek vissza azonban a válaszra egy másik időpontban. Például amikor otthon vannak, és a bevásárlást követően kipakolták a bevásárlótáskákat, szánjanak időt a gyermekkel való beszélgetésre. „Adósai“ a gyermeknek, ne várjanak, amíg újra felteszi a kérdést – esetleg időközben más forrásokat talál, hogy csillapítsa a tudásszomját. Fontos, hogy a gyermek felé egy az egyben közvetítsék azt az érzést, hogy „Bármikor, bármit kérdezhetsz tőlem, válaszolni fogok rá.“ Ezt a hozzáállást kövessék.

Jó és rossz titkok

A gyerekeknek szükségük van annak a lehetőségére, hogy elvonuljanak. Talán az Önök gyermeke is nagy rajongással készített már kuckót magának székekből és takarókból. Ugyanígy szüksége van a gyereknek arra is, hogy titkai legyenek. Ez alatt olyan titkokat értünk, amelyek nem okoznak kárt nekik, mivel nem erőszak és fenyegetés miatt keletkeztek. A szép és jó titkok hozzá tartoznak az olyan gyerekek életéhez, akiknek a világa tele van izgalmas és érdekes dolgokkal. Ezek segítik az önállóság és az elkülönülés fejlődését, és fontos szerepük van a gyermek saját személyiségének kifejlődésében, és a gyerekek az érzéseiket másképpen is fejezik ki, mint a felnőttek, ritkán teszik azt beszéddel. A gyerekek a magatartásukkal fejezik ki magukat, vagy úgy, hogy festenek valamit, vagy játék közben. Ezért fontos, hogy odafigyeljenek a gyermekük viselkedésére. Ha valami furcsát észlelnek, hallgassanak az ösztöneikre, és kövessék azt.

A nem, az nem

A gyerekeknek joguk, és igényük is van a privátszférára. Ez a testükre is vonatkozhat – „Az én testem – az enyém“. Ezzel kapcsolatos az, hogy egyedül szeretnének a WC-re vagy zuhanyozni menni, a szobájukban, vagy a saját maguk által épített kuckójukban játszani. Ezt a szülői oldalról tiszteletben kell tartani, és figyelembe venni. Akkor is, ha az a véleményük, hogy a gyermekük nem tud a zuhany alatt rendesen tisztálkodni. Utaljanak erre szeretettel, de úgy, hogy a gyereket közben ne beszéljék le az önálló cselekvésről. Fontos, hogy a gyermek kívánsága ellenében ne erőltessenek semmilyen érintést, mint a szoros ölelés, puszi, összebújás, csiklandozás. A gyereknek kell eldöntenie, hogy szeretné-e, hogy megöleljék. Az érintések viszont a veszélyek elhárítása végett szükségesek.

A pozitív testtudat kifejlődése, csakúgy mint a beszédkészség támogatása, megköveteli a fogalmakat a mindenkori testrészekre vonatkozóan. Ezzel a gyermeknek lehetősége nyílik rá, hogy saját maga nevezze meg, mire van, vagy éppen nincs szüksége. Az olyan kijelentések, mint „a karomat megfoghatod, de a hasamat nem“, ezzel lehetségessé válnak. De ide tartozik a külső nemi szervek megnevezése is.

A gyerekeknek jogukban áll nemet mondani, azon személyek ellenében is, akikre rábízták őket. Gyakorolniuk kell azt, hogy tudjanak nemet mondani, hogy a gyerekek vészhelyzetekben is magabiztosan képesek legyenek az álláspontjukat képviselni. Az olyan mondatok, mint: „Ezt nem szeretném“, „Nem, nem megyek veled“, vagy „Ez nekem nem tetszik“ jól gyakorolhatók. Hogy az önbizalma megszilárduljon, a gyereknek szüksége van az Önök részéről annak megerősítésére, hogy ezeket a mondatokat akkor is mondhatja, amikor ő úgy érzi. Akkor is, amikor Önök úgy gondolják, hogy az nem éppen helyénvaló.

A másik oldalról becsüljék meg a kisgyerekek magamutogatós kedvét is. Ők büszkék a testükre, és jól érzik magukat benne. Örüljenek neki, hogy a gyermek felfedezi a saját testét. A meztelenséget gyengéden, elismerően irányítsák a megfelelő mederben úgy, hogy szabályokat fektetnek le, hol és mikor szabad meztelenkedni. A határokat barátságosan egyértelművé is tehetik (test, maszturbálás, magamutogatás).

Szerelem

A gyerekeknek a testi és pszichoszexuális fejlődésüket illetően megvan a saját, egyéni ritmusuk (bevezetés, pszichoszexuális fejlődés). Önök, mint szülők, ezt az egyéni fejlődést kísérik végig és segítik. Közben mindig ügyeljenek arra, hogy a gyermeki és a felnőtt szexualitást egyértelműen meg kell különböztetni egymástól. A gyerekeknek a felnőttekéhez hasonló testi reakcióik vannak, de ezek a gyerekek számára egészen más jelenéssel bírnak: ezek számukra a testtel kapcsolatos tapasztalatok része (test). Önök, mint szülők, ügyeljenek arra, hogy a gyermek szexuális cselekedeteit ne a felnőtt szexualitás szemüvegén át nézzék. A szexuális fejlődés mindenek előtt a nem szexuális területeken megy végbe – az alapvető szükségletek kielégítésével, vagy a test észlelésével kapcsolatos tapasztalatok ugyanúgy ennek a fejlődésnek a részei, mint a más emberekkel való kapcsolatok, vagy a testközelség és a biztonság érzése.

Olyan négy éves kor táján a gyerekek érdeklődést mutatnak a nemek, valamint a nemi szervek iránt. Ki akarják próbálni, hogy hogyan alakulnak a nemi szerepek a mindennapokban és a társas kapcsolatok során. A szülők, barátok*nők, ismerősök lesznek a mintaképek. A szerepjátékokkal a gyerekek kapcsolatot találnak egymáshoz, megtanulják, hogyan próbálják ki magukat, és hol ütköznek határokba. Megtanulják az együttélés szabályait, és ki is próbálhatják ezeket a szabályokat – ez fontos lépés, hogy a társadalmi együttlétet megértsék. Olyan négy éves kortól alakulnak ki a szoros barátságok, többnyire inkább azonos nemű csoportokon belül. Ebben a korban a gyerekek barátságait és érzéseit tisztelettel kell kezelni, ez fontos feladat. Ha a gyerekek elmesélik, hogy mennyire szeretik egy barátjukat vagy barátnőjüket, ezt nem szabad megmosolyogni, vagy lekicsinyelni. Ha ezeket a szép és jóleső érzelmeket nem vesszük komolyan, az összezavarhatja a gyereket és csalódást okozhat neki. A gyerekek számára az olyan érzelmek, mint a féltékenység, a csalódás, az álmodozások vagy a vonzalom, nagyon komoly dolgok.

A gyerekek kognitív fejlődése továbblép, a világot már nem csak a testük és eszük által, hanem a kognitív fogalmakon keresztül is felfogják. Ez úgy mutatkozik meg, hogy a felnőtteket elárasztják a miért-kérdéseikkel. Előfordul az is, hogy a gyerekek egyáltalán nem tesznek fel kérdéseket. A gyerekek különbözőképpen fejlődnek. Önök, mint szülők, a felelősek azért, hogy beszélgetéseket kezdeményezzenek. Vegyék tekintetbe a gyermek határait, és a gyermeki szükségleteket is közben

A beszélgetés és a bizalom érzése fontosabbak, mint a tökéletesen megfogalmazott válaszok. A gyermek felé azt kell közvetíteni, hogy a kérdéseit, és legfőképpen őt magát komolyan vesszük és tiszteletben tartjuk. Így épül fel az a bizalom és biztonság, hogy a gyermek mindennel Önökhöz fordulhat, és kérdezheti Önöket. Ez különösen fontos, ha a gyerekeket zaklatás vagy támadás éri. Ha a gyerekek nem tudnak beszélni ezekről a kérdésekről, tapasztalatokról, megfigyelésekről, akkor egy idő után szótlanná válnak. És ha a gyerek netán bármi okból, de nem érzi jól magát, arról csak nehezen, vagy egyáltalán nem fog tudni beszélni.

Felfedező játékok

A gyerekek a felfedező játékokban, az úgynevezett doktorjátékokban, tudják kiélni a test iránti kíváncsiságukat. Ez kielégíti a gyengédség iránti vágyukat, és lehetőséget kínál a szerepjátékok kipróbálására. A gyerekek számára ez is olyan játék, mint a többi. Kipróbálják azt, amit megfigyeltek, amit izgalmasnak találnak. Így aztán a felnőttek szokásait utánozzák, mint például a csókolózást és az ölelkezést, vagy akár az esküvőt, mint szerepjátékot.

A felnőttek reakciója olyan negatív érzéseket hívhat elő, mint a bűntudat vagy a szégyenérzet, így a gyerekek a doktorjátékot igyekeznek titokban tartani. Ha a szexualitást nyíltan kezeljük, és a szexuális nevelést sikeresen végezzük, akkor a gyerekek nem érzik szükségét annak, hogy titkolózzanak. Akkor ki tudják próbálni a játékban az élményeiket és a fantáziáikat.

Fontos, hogy a gyerekek megtanulják megismerni a saját határaikat, és elfogadni másokét). Ha a gyerekek kíváncsiságát kielégítettük, akkor általában ismét más játékok kerülnek előtérbe – a felfedező játékok elveszítik a varázsukat.

Alapvetően engedni kellene a testfelfedező játékokat. Így tudatosan is lehetővé teszik a gyerekek számára, hogy zavartalanul, észrevétlenül játszanak. Mint minden játéknál, itt is le kell fektetni bizonyos szabályokat:

• A játék mindenki számára önkéntes.
• Egyetlen gyereket sem szabad rábeszélni vagy kényszeríteni. A zsarolás is tilos („Akkor már nem is vagy a barátom*nőm.“).
• A nem az nem, és ezt mindenkinek el kell fogadnia.
• A játékot bármikor meg lehet szakítani vagy be lehet fejezni.
• Mindenki óvatosan bánjon a másikkal, nem szabad fájdalmat okozni, és semmit sem szabad testnyílásba dugni.
• A gyerekek legyenek hasonló életkorúak ill. nagyjából egyforma testi fejlettségűek, termetűek.

A felnőttek csak akkor avatkozzanak be, ha a gyerekek akaratuk ellenére, vagy egy idősebb gyerek rábeszélésére játszanak, vagy ha a játék a gyermeki kereteken túlmutat, például ha a hímvesszőt a szájukba veszik.

Szexuális bántalmazások a gyerekek között

A gyerekek körében is előfordulhatnak szexuális bántalmazások. Itt négy kategóriát különböztetünk meg: túlkapás; megbillent szituáció; szándékosan elkövetett bántalmazás; és bántalmazás egy bántalmazott gyerek által. A túlkapás mint bántalmazás nem jelent szexuális erőszakot – hanem egy bizonyos határ megsértését. Ennek az oka gyakran abban rejlik, hogy a gyermek saját szexuális érdeklődése, kíváncsisága annyira erős, hogy a másik gyerek határait átlépi. Az ilyen határsértések előfordulhatnak a közös játék, például a felfedezőjáték folyamán. Az egyik gyerek abba szeretné hagyni, vagy nem szeretné tovább folytatni, a másik viszont tovább csinálná, mert éppen annyira izgalmas a szituáció – és ezért nem hagyja abba. Az ilyen helyzetek is megkövetelik a felnőtt közbelépését.

Mindenekelőtt figyeljenek oda az erőviszonyokra és a szabad akarat hiányára, mint a gyerekek közötti szexuális bántalmazások legfontosabb jellemzőire. Azt, hogy nem önként vesz részt egy gyermek a játékban, jellemzően könnyű felismerni. Amikor a szexuális bántalmazás erőszakkal, hangos tiltakozással jár, illetve a felnőtteknél panaszkodik az érintett gyermek, gond nélkül fel lehet ismerni. Mindazonáltal az is megtörténhet, hogy a gyermekek nyomás alatt kénytelenek egy „játékban“ részt venni. A tevékenységük során elfogyhat az önkéntes hozzáállásuk is, és ekkor a tevékenység a gyermek szabad akarata ellenére folytatódik tovább. A hatalomvesztés vagy a gyerekek közötti hierarchia több tényezőtől függ, és rendszerint normális dolog. Ha ezt a hatalomvesztést kihasználják, hogy más gyerekek határait tudatosan megsértsék, valamint az ellenállásukat és az elutasításukat hatástalanítsák, szükségessé válik a felnőttek közbeavatkozása.

Az ilyen közbeavatkozások alkalmával meg kell beszélni a gyerekekkel a szabályokat, és azok okait. A gyerekek ismereteit és cselekvési lehetőségeit bővíteni kell, például a határok kijelöléséről, vagy az érzelmekről szóló játékokkal. Ha a felfedező játékok erőltetett jellegűnek látszanak, akkor ez esetleg annak jele, hogy a gyermek bántalmazást szenvedett el. Az is lehet, hogy a gyerekeknek ilyenkor olyan tapasztalatokat kell feldolgozniuk, mint például, hogy pornográf tartalmakkal kerültek kapcsolatba, vagy nemi aktus tanúi voltak. Vizsgálják meg közelebbről az ilyen eseteket, és forduljanak segítségért a tanácsadó pontokhoz.

Általános szabály, hogy az érintett gyermeknek van prioritása. Sérült az önrendelkezési joga, az érzelmei, és talán a teste is. A gyermeknek ilyenkor arra van szüksége, hogy megértse, nem ő a hibás. Olyan mondatok, mint „Mindig ketten kellenek ilyesmihez!“, vagy „És TE mit csináltál?“ nem helyénvalóak, éppen azért, mert az erőviszonyokkal kapcsolatban történt visszaélés. Az érintett gyereknek érzelmi támogatásra van szüksége, és az érzelmei kifejezésérének lehetőségére. Azt kell éreznie, hogy hisznek neki. Csak így fogja tudni túltenni magát az incidensen.

A bántalmazó gyereket le kell állítani, és szembesíteni kell a viselkedésével. Csak így tanulja meg, hogy a hatalma véges, amint egy felnőtt közbelép. Meg kell tanulnia, hogy a bántalmazó magatartás helytelen. Ügyeljenek ilyenkor arra, hogy a történteket a beszélgetés elején idézzék fel, úgy, ahogyan az érintett gyerek elmesélte azt. Ne azzal a kérdéssel kezdjék, hogy „Na, mi történt itt az előbb?“ – általában nem fognak magyarázatot adni a válaszukban, és a gyerek ilyenkor azonnal tagadóan és hárítóan áll hozzá az egészhez. Adják meg aztán a lehetőséget az erőszakoskodó gyereknek, hogy a saját szempontjából kiegészítse, illetve ábrázolja a történteket. Ügyeljenek rá, hogy a gyerek egyértelműen érezze, nem kételkednek a bántalmazott gyermek szavahihetőségében. A miértekre, indítékokra való rákérdezés inkább csak ahhoz vezet, hogy igazolják magukat, hiszen a gyerekek az ilyen kérdéseket maguktól többnyire nem tudják megválaszolni. Világosan el kell mondani, hogy az ilyenfajta viselkedés nem helyes, és fel kell vele hagynia. Adják értésére, hogy nem magát a gyermeket, hanem a viselkedését marasztalják el.

Nemi erőszak

A szexuális bántalmazás akkor veszi kezdetét, ha a felnőtt személy keresi vagy folytatja a gyermekekkel való kapcsolatot, mert – vagy ámbár – ettől szexuálisan izgalomba jön. Ilyenkor az a szabály, hogy a felnőttnek saját magának kell megítélnie ennek az izgalmi állapotnak a mértékét – nem a gyerekeknek. Ennek a felelősségét nem háríthatja a gyerekekre, akik még nem képesek megítélni a tetteik következményeit. A felnőttek feladata megóvni őket a káros következményektől.

A korai szexuális nevelésnek nagy hatása van a szexuális erőszak megelőzésében. Azok a gyerekek, akik ismerik a saját testüket, jól tájékozottak, meg tudják különböztetni a jó és rossz érzéseket, és elsajátították a szexualitás nyelvezetét, a legerősebb védelmet élvezik a szexuális bántalmazásokkal szemben, és képesek beszámolni ilyesmiről másoknak, illetve segítséget tudnak kérni.

A gyerekek a médiában szembesülnek a szexualitással

A gyerekek főként a családon kívül találkoznak az erotika és a szexualitás ábrázolásával, amit ugyan felfognak, de még nem képesek megérteni. A szülőknek megfelelő ismeretekre van szükségük a médiáról, és beszélniük kell a gyerekeikkel. Így el lehet érni azt, hogy a gyermekek szexualitással, nemi szerepekkel és életmóddal kapcsolatos ismeretei ne csak a téma nyilvános felvetéséből táplálkozzon. Az egészséges önbizalom az alapja annak, hogy képesek legyünk elhárítani a lehetséges veszélyeket.

A gyerekeknek meg kell tanulniuk az ösztöneikre hallgatni. Tudniuk kell, hogy vannak emberek, akik nem viselkednek irántuk jó szándékkal, például meg szeretnék érinteni a gyerekek hímvesszőjét vagy szeméremtestét, mutogatni akarják a gyerekeknek a nemi szervüket vagy pornográf tartalmú anyagokat. Feltétlenül adják a gyermekük tudtára, hogy megvan az a képessége, hogy eldöntse, ki érintheti meg, és meg is tudja védeni magát. A szexuális bántalmazások nagy része a család szűkebb körein belül történik, ennek legyenek tudatában. A gyerekeknek ezért is van szükségük olyan, a családon kívül álló személyre is, akikkel beszélhetnek, akiben megbízhatnak, és akik támogatást tudnak nekik nyújtani. A szülők, és ezeknek a bizalmi embereknek a felelőssége, hogy felismerjék, ha bajban vannak a gyermekek, és hogy cselekedjenek. Keressenek hozzáértő szakmai segítséget a lakóhelyük közelében található lehetőségek között.

A szexuális erőszakot elszenvedett gyermekek viselkedése az életkoruktól és a személyiségüktől függően nagyon különböző lehet. Csak kevés olyan gyerek van, akik közvetlenül tudnak beszélni róla, ha szexuális erőszakot szenvedtek el, inkább csak utalásokat tesznek, mert nincsenek birtokában a megfelelő szavaknak, hogy a történtekről mesélni tudjanak. Éppen emiatt gyakran nem lehet igazán megérteni az utalásokat. Legyenek tudatában annak, hogy a gyerekek nem csak úgy maguktól találják ki a szexuális bántalmazásokat. Egyeseknél semmit nem lehet észrevenni, mások teljesen megváltoznak, és olyan feltűnő dolgokat produkálnak, mint az alvászavarok, az ok nélküli hasi fájdalmak, az (ismétlődő) ágyba vizelés, a beszédfejlődés visszaesése, félelem, bezárkózás vagy agresszió, szexuális cselekvések utánzása, vagy szexualizált nyelvhasználat. Ezeknek a jeleknek más okai is lehetnek.