Bevezetés

Kedves Szülők és Gondviselők, örülünk, hogy ajánlatunk felkeltette az Önök érdeklődését. Ez azt jelenti, hogy Önök azok közé a felnőttek közé tartoznak, akik jól és biztonságosan szeretnék végigkísérni a gyerekeket a felnőtté válás útján, beleértve a szexuális felvilágosítás területét is. Hiszen azok a felnőttek vannak a legkevesebben, akik megtanultak olyan témákról beszélni, mint a test, a szerelem, a szexualitás, vagy az identitás. Mindenkinek megvan tehát a saját „felvilágosítási hátizsákja“ – de míg egyeseknél ez jól meg van tömve, másoknál viszont majdnem üres.

Szeretnénk segíteni Önöknek e hátizsák egyes „rekeszeit“ megtölteni – hogy a gyermekeik minden olyan kérdésére válaszolni tudjanak, ami a gyermek- és fiatalkor során felmerülhet náluk, és valószínűleg csak akkor tesznek fel Önöknek, ha azt látják, hogy választ is kapnak rá.

Felnőtt családtagokként Önök azok, akikhez a gyerekek először fordulnak, még akkor is, ha az óvodában és/vagy iskolában olyan szakembereket alkalmaznak, akik az adott életkornak megfelelően és érzékeny módon világosítják fel őket. Önök azok, akik már a pelenkázóasztal mellett állva megnevezik valamennyi testrészt vagy néhányat kihagynak közülük; akik a szexualitásra vonatkozó kérdésekre netán azt válaszolják, hogy „te ehhez még túl kicsi vagy“, esetleg azt, hogy „érdekes kérdés, át kell gondolnom, hogyan is válaszoljak rá“.

Minél hamarabb elkezdenek mindennapi témaként beszélni olyan dolgokról, mint a test, a szerelem, a kapcsolat, a szexualitás vagy az identitás, annál egyszerűbb lesz Önöknek – és a gyermekeiknek is. Ők pedig minél idősebbek lesznek, annál kínosabbnak fogják érezni az úgynevezett „felvilágosító beszélgetéseket“. Nem ritka, hogy mindkét fél fellélegzik, amikor túl vannak ezen. Tanácsos a gyermekeket szelíden végigvezetni rajta. A gyerekek, ha megtanulják, hogy a kérdéseikkel Önökhöz fordulhatnak, és komolyan átgondolt, tárgyilagos válaszokat kapnak ezekre, sokáig fogják még Önöket felkeresni a kérdéseikkel.

A szülők a legjobbat akarják a gyermekeiknek. Ezért még inkább fontos, hogy Önök a szexuális felvilágosítással kapcsolatos, esetleg negatív hozzáállást (legyen az a saját neveltetésük hozadéka, vagy a média hatása), komolyan vegyék. Szeretnénk egy lehetőséget kínálni Önöknek arra, hogy képesek legyenek kezelni ezt.

A szexuális nevelés a bántalmazások megelőzésének fontos része, mert a gyerekek számára hozzáférhetővé teszi azokat a fogalmakat és információkat, amelyekkel kifejezhetik magukat, ha kellemetlen helyzetbe kerülnek, és közölni tudják valakivel. Ne aggódjanak amiatt, hogy a gyerekeket túlterhelik az életkoruknak megfelelő, szeretetteljes felvilágosítással, vagy elveszik ezáltal az „ártatlanságukat“. A tudatlanságukat veszik el. És ez jelentős különbség.

A gyerekek kezdettől fogva szexuális élőlények, hiszen nemiséggel rendelkeznek – és nem csak a pubertástól válnak azzá. A gyermeki szexualitást nem szabad összehasonlítanunk a felnőttek szexualitásával, mert főként egyfajta játékos, gyermeki kíváncsiság alakítja. A megfigyelhető viselkedésmódok olyan dolgokat foglalnak magukban, mint hogy a gyerek felfedezi a testét, szeret nézegetni vagy mutogatni, vagy éppen kérdéseket feltenni. A gyerekeket már korán elkezdik érdekelni a nemek közti különbségek, és az is, hogy ők hogyan lettek.

Az, hogy a kérdésekre érzékeny és az életkornak megfelelő válaszokat adunk, nem „szexualizálja“ a gyermekeket. Csak Önöknek segít megtalálni egyfajta nyelvezetet. A szexuálpedagógia így erősíti az öntudatot, véd a túlkapásoktól, mivel a szexuális cselekvéseket hamarabb sikerül általa besorolni.

És azok a gyerekek, akiknek látszólag nincsenek kérdéseik? Talán csak figyelmen kívül hagytuk ezeket a kérdéseket, vagy úgy ítéltük meg, hogy még „túl koraiak“. A gyerekeknek nagyon érzékeny „antennáik“ vannak, és tudják, kihez fordulhatnak a kérdéseikkel. Ha a tudásszomjukat nem csillapítják a felnőtt referenciaszemélyek, gyorsan találnak ők erre más megoldást (nagyobb testvérek, média…). A felvilágosító könyv vagy weboldal mindig jó belépő ehhez a témához. Fontos, hogy először időt szánjanak rá, és megnézzék, hogy az ábrák, képek, filmek, de maga a nyelvezet is, megfelelőnek tűnik-e az Önök számára.

Egyetlen felnőtt sem tudja tehát kikerülni azt, hogy valamilyen formában szexuális felvilágosítást nyújtson: ez pedig azzal kezdődik, hogy a pelenkázóasztalnál az összes testrészt megnevezzük. Hogy válaszolnak-e később a kérdésekre és hogyan, az a gyerekeknek megmutatja az Önök hozzállását és értékrendjét. Olyan témákról beszélni, amilyeneket itt találnak, mindig az értékekhez való hozzáállással áll összefüggésben, amit a gyermekeiknek adnak tovább. Van értelme annak, hogy ezekkel az értékekkel minél korábban elkezdjünk foglalkozni.

Álljanak meg most egy pillanatra: hogyan, mikor, hol, és ki adott Önöknek ilyen „felvilágosítást“? Mely témák jöttek akkor szóba? Melyeket (és miért) nem érintették? Hogyan történhetett volna ez jobban? Olyan felvilágosítást kaptak, amilyent Önök is kívánnak a gyermekük részére? Vagy nem? Akkor Önök a többséghez tartoznak. Jó hír, hogy Önök ezt jobbá tudják tenni! És éppen ebben szeretnénk mi a segítségükre lenni.

Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy Önöknek minden vonatkozásban profivá kell válniuk. Szabjanak maguknak időkorlátot, hogy ha a gyermek kérdez valamit, és nem jut éppen eszükbe egy amolyan gyerekeknek való válasz rá. Legyenek eredetiek azzal, hogy ilyeneket mondanak, mint például „a szüleim nem világosítottak fel jól, de én jobban fogom csinálni.“ Szerezzenek be könyveket, amelyek a szóban forgó korcsoportnak valók, vagy vessenek egy pillantást a mi aplikációnkra {App}.

És miért már ilyen korán?

• Mert a gyerekeket már nagyon korán elkezdik érdekelni a nemek közti különbségek. Nem csak a fiúkról és lányokról van itt szó, hanem a nőiesség és férfiasság sokszínűségének az észrevételéről. Az aszteriszket* vagy gender-csillagot, amelyet ebben a kézikönyvben is alkalmazunk, egyfajta gender-érzékeny írásmódként használjuk, hogy általa az olyan emberek is láthatóvá váljanak, akik nem illenek bele, vagy nem akarnak, nem tudnak beleilleszkedni a két nemet meghatározó rendszerbe.
• Mert a gyerekek tudni szeretnék, honnan is „jöttek“.
• Mert az óvódában és az iskolában összeszedhetnek olyan, szexuális értelemmel bíró fogalmakat, amelyeket nem tudnak hová tenni.
• Mert a médiában (a plakátoktól kezdve a tévéreklámokon át a digitális médiában fellelhető pornóig) nagyon korán szembesülni fognak szexuális értelemmel bíró tartalmakkal, és éppen hogy nem a pornó kellene hogy legyen az első találkozási pont a témával.
• Mert a gyerekek tudása gyarapszik azáltal, hogy a mindennapokban találkozhatnak a nemek sokszínűségével, érzékelhetik annak jelenlétét. A gyerekek elfogadók a sokszínűséggel, sokszínű életformával kapcsolatban, ha tudnak róla, és ez fontos a társadalmunkon belüli békés együttélés szempontjából.
• Mert a kellőképpen felvilágosított gyerekek később, fiatalokként sokkal több időt lesznek képesek kivárni az első alkalomig, hiszen nagyjából tudják, mi vár rájuk a nemi életben, és nem engednek annyira könnyen a csoport nyomásának. A gyerekek képességekre tesznek szert, és felelősségteljesebben állnak hozzá a szerelemhez, a szexualitáshoz, a kapcsolatokhoz.
• Mert a kellőképpen felvilágosított gyerekek erősebb védelemmel rendelkeznek a szexuális túlkapásokkal szemben: megvannak a fogalmaik minden testrészükre (így hamarabb el tudják mondani, ha pl. valaki megsimogatta a nemi szervüket), és tudják a szexualitást hová „sorolni“ – tudniillik, az a nagyobb fiatalok és a felnőttek dolga, ha mindketten azt akarják. És hogy gyerekekkel viszont ilyent nem szabad csinálni.
• Mert a szexuális nevelés a gyermekek ellen elkövetett szexuális bántalmazás megelőzésének egyik legfontosabb építőköve. A tettesek túlnyomó többsége a gyerekek közvetlen szociális környezetéből kerül ki, tehát a „gonosz ismeretlenekre“ vonatkozó figyelmeztetés nem visz túl messzire.

Egyébként teljesen rendben van az, hogy a gyerekeknek kínos a téma, ha nem szoktak hozzá, hogy beszéljenek róla. Szabad rajta kuncogni! És szabad undorodni is. Erősítsék meg a gyerekeket ezekben az érzésekben, közöljék velük világosan: „Azt gyerekként még nem tudja az ember elképzelni, hogy ez egyszer még talán valami jó dolog lesz – és ezt nem is szabad gyerekekkel csinálni!“ Így anélkül, hogy a gyerekekben félelmet keltenének, már bele is szőtték a felvilágosító beszélgetésbe a gyermekek szexuális bántalmazásának megelőzését.

Milyen szerepet játszik ebben a pszichoszexuális fejlődés?

Alapvetően érvényes az, hogy minden gyereknek megvan a maga ritmusa. Egyes gyerekek már eléggé korán elkezdenek érdeklődni ezen témák iránt, míg mások csak egy kicsit későbben. Mint ahogyan az életben más dolgok iránt is. Ha meghallgatják a gyermekeiket, és odafigyelnek arra, hogy éppen mi érdekli őket, tudni fogják, hogy mikor mire állnak készen. Könyvekkel vagy más gyerekjátékokkal, anyagokkal (mint például olyan babák, amelyeknek nemi szerveik vannak, vagy olyan puzzle, amely különböző családtípusokat ábrázol) szinte csak úgy mellékesen kínálja magát a téma a gyermekeik számára.

Ezt a kézikönyvet korcsoportok szerint osztottuk fel, a szexuális felvilágosítást illetően a WHO által javasolt európai standardnek megfelelően: 4-6, 7-9 és 10-12 éves korosztálynak. Az átmenetek gördülékenyek, és nem minden tanulási fázis esik a fent nevezett életkorba.

Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy mely fejlődési fázisok és érdeklődési területek várhatóak esetlegesen az egyes korcsoportokban, és hogy ezeket milyen szülői útmutatásokhoz köthetjük. Az életkorokra vonatkozó adatok hozzávetőlegesek, nem léteznek olyan gyerekek, akikre mindez éppen ráillik.